This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Válek, Miroslav: Ősz (Jeseň in Hungarian)

Portre of Válek, Miroslav
Portre of Répás Norbert

Back to the translator

Jeseň (Slovak)

Zblázni sa
alebo do smrti sa upi.
Jeseň ti kladie vlhké ruky na ramená
a prosí o oheň,
jeseni na rukáve sedí myš
a jeseň modliká:
»Neodchádzajte, kúpte si jej rubíny.«
Odmietaš, teda ona si
ťa kúpi.
A už sa nezbavíš
tých kradmých krokov za sebou
a v sebe toho odchádzania bez príčin
- a vlastne kam?
Aj ke
ď spíš,
počuješ, ako si jeseň na
ťahuje hodiny,
ako si zlostne uhládza svoj plyš,
ako sa bojí, že sa oneskorí...

Vlak píska,
letí ponad dvory
posledná smutná odmocnina vtáka.
Všetko si zapíš, hlúpy počtárik:
Že si mal ve
ľa šťastia,
ve
ľký strach
- a toho zlata
po vreckách!
Všetkn si zapíš,
jeseň ti to zráta.
Vo viechach zhasli. Na pol roka tma.
Márnotratníci
vracajú sa domov s rubínmi.
Všetko je jasné:
Stromy zakotvili,
hlboko v hline rinčia re
ťaze,
most nad vodami praští ako trieska.

Tak mnoho váži slovo nepovedané,
až začínaš sa báť.

Niekto si tu tlieska.
Z dlane do dlane
presýpa jeseň svoje peniaze.
Predané deti idú spa
ť.


Ősz (Hungarian)

Boruljon el az elméd,
vagy idd magad holtra.
Szitáló kezével vállon érint az ősz
és a tűzhöz fohászkodik,
ködmönujján egér csücsül
s imígyen kérlel:
"Maradjatok és vegyétek, rubinjait kínálja néktek."
Elutasítod, így hát ő vesz meg téged.
Nyomodban jár,
lappangó léptei elől és az ösztönszerű
távozás tudatától már nem menekülsz,
- de hová is mennél?
Alva is hallod, mintha
felhúzná óráját az ősz,
és pamlagát bosszúsan elsimítva,
rettegne a késéstől…

Fütyül a vonat,
az utolsó madarak
szürke árnyai szállnak a porták felett.
Írj fel mindent, buta számadócska:
Hogy szerencsében fürösztött
és terhet akasztott lelkedre
- az arany
mely a zsebedben lapul.
Jegyezz fel mindent,
az ősz majd elszámol veled.
Elnémult a csapszék. Félévnyi árnyba esett.
Rubinjaikkal
hazatérnek a tékozlók.
Immáron minden világos:
Gyökeret vertek a fák,
mélyen az agyagban láncok csörrennek,
gyújtósként pattog a híd a vizek felett.

Ily sokat nyom a ki nem mondott szavak súlya,
szinte már elfog a szorongás.

Itt épp tapsol valaki.
Tenyérből tenyérbe
csörgedezik az ősz pénze.
Álomra térnek eladott sarjai.



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationsaját

minimap