This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Smrek, Ján: Ballada május éjszakáján (Balada noci májovej in Hungarian)

Portre of Smrek, Ján
Portre of Székely Magda

Back to the translator

Balada noci májovej (Slovak)

Anča, Anča,
samé mlieko, samá krv:
daj si pozor, daj si pozor,
pozor daj!
zo všetkých strán číha, číha
noc i máj!
ťažkou vôňou dýcha
každý stromu puk
a ku tebe vzťahuje sa
dvanásť dračích rúk —

Anča, Anča,
samé mlieko, samá krv,
len ťa objať, len ťa zmačknúť,
ako guľu pomaranča —
kde si sa to zatárala?
Nevieš, že tu ohne blčia
od náručia do náručia
a že treba iba iskra,
abys' sama nimi vzplála?

Mäkká tráva, hebký moch,
mesiac zašiel poza mraky,
Anču vábia čiesi zraky:
— Poď si sadnúť, dievča krásne,
tráva čaká na nás dvoch!
Pozri, jak tá hviezda hasne
a jak tamtá zase planie —
táto značí umieranie
a tá druhá milovanie.

–- Prestaň, šuhaj, prestaň, ój,
omamujú tvoje reči —
ruka tvoja roztopašne
v srdci mojom požiar zažne,
neodolám, neodolám,
Bože môj!

Ale oči mládenca sú
zapálený stoh.
Anča, dievča,
načo si sem prišla?
Čo sa stalo, videl iba Boh.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherKalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava
Source of the quotationBásnické dielo, Ján Smrek

Ballada május éjszakáján (Hungarian)

Ancsa te, Ancsa,
csupa tej, csupa méz,
vigyázz magadra, vigyázz,
de nagyon!
Megles a május, megles az éjszaka,
ügyelsz-e vajon?
A fák valahány ágboga,
levele illatozik,
tizenkét sárkánykar nyúlik a
derekadig.

Ancsa te, Ancsa,
csupa tej, csupa méz,
csak ölelni, szorítani téged!
Lelkem édes kis narancsa,
miért jöttél ide, Ancsa,
nem tudod, itt a tűz sziszegése
csap ölelésből ölelésbe,
és egy szikra elég,
hogy te is elégj?

Lágy moha, puha fű,
a holdat felhő fedi,
Ancsát hívja, hívogatja valaki:
Lágy nyoszolya ez a fű,
ülj le mellém, gyönyörű,
hull egy csillag, látod-e,
de emez meg hogy világlik,
az ott a halál jele,
szerelemé ez a másik.

— Ne bolondozz már velem,
megzavar a sok beszéd,
Ó, a kezed, a kezed
szítja bennem a tüzet,
már alig is állok ellen,
Uram Istenem —

Hát felgyújtott ez a legény,
Ancsa,
mi történt veled?
Nem látta más, csak az Isten,
ami itt most megesett.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherEurópa Könyvkiadó (Budapest)
Source of the quotationJán Smrek, Válogatott versek
Bookpage (from–to)13-14

minimap