This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Mihálik, Vojtech : Poézia

Portre of Mihálik, Vojtech

Poézia (Slovak)


Poézia, dozretá panička,
denne nám predkladá proviant zvyku.
Manželka z milenky, ech!
Rada počúva naše vyznania,
presne si značí výdaj lesklých veršov,
melancholicky nás hladká po líci
a šuchorí zaprášeným úsmevom.
Je verná
ako každý, kto stratil nádej,
krotko a nežne sa ponára do našich vrások,
necháva nám svoj hlas,
ale oči jej visia v bujarých diaľkach,
očami sa už nevie,
nemôže zastaviť na našom trude.
Vidíš, vidíš? Zriedka to vidíš.
A veru tak je. Poézia,
dozretá panička, denne nám núka
spomienky, múdrosť a súcit,
ale miluje,
celým srdcom miluje hrivnatých mládencov,
ich atletickú ctižiadosť,
ich lýtka, blýskajúce sa nad prekážkami,
ich kohútiu pieseň,
ich neholené, horúce ústa.
Vidíš, vidíš? Zriedka to vidíš.
A veru tak je. Poézia
veru sa schytí, tresne zlatorezom
a utečie našim ušľachtilým myšlienkam,
ktoré sa v župane mocú po izbe
a bezmocne hľadia,
ako im čriepky slávnych metafor
kvapkajú,
kvapkajú do papúč.


PublisherSlovenský Spisovateľ
Source of the quotationBásne

A költészet (Hungarian)


A költészet, ez az érett asszony,
naponta elénk rakja a szokás elemózsiáját.
Szeretőből hitves, ej!
Szívesen meghallgatja vallomásainkat,
pontosan följegyzi a csillogó versek költségvetését,
arcunkat mélabúsan simogatja,
s poros mosollyal suttog fülünkbe.
Hűséges,
mint bárki reménye-vesztett,
szelíden s lágyan bukik alá ráncainkba,
hangja miénk marad,
ám szeme a szilaj távolt lesi,
nem áll meg,
nem állhat meg öreges kínjainkat látva.
Látod-e? Látod-e? Ritkán veszed észre.
Pedig így igaz. A költészet,
ez az érett asszony, naponta fölkínálja
a részvétet, az emlékeket, a bölcsességet,
ám szeretni,
teljes szívből szerezni csak a fürtös ifjakat tudja,
atléta-becsvágyukat,
akadályok fölött villanó lábikrájukat,
kakas-éneküket,
borotválatlan, forró arcukat.
Látod-e? Látod-e? Ritkán veszed észre.
Pedig így igaz. A költészet
fogja, odacsapja az aranymetszőt,
s nemes gondolataink elől elillan,
amelyek hálóköntösben téblábolnak a szobában,
s bámulják tehetetlen,
hogy híres metaforák törmeléke
hogyan hull,
pereg a papucsukba.


PublisherEurópa Könyvkiadó
Source of the quotationVálogatott versek

minimap