This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Fabry, Rudolf: V čas ranný...

Portre of Fabry, Rudolf

V čas ranný... (Slovak)

V čas ranný, v čas vezdajší, stoj, ticho . . .
Tam v lone vraždiaceho vesmíru
sputniky preďobávajú ľadviny zôr
a ticho krúžia okolo zemegule
a nepípajú oceľové kurčatá.
Otváram okno zľadovatené mrazom.
Ľudia idú do práce na šiestu
a vysoko v nadire pláva kozmonaut.
Šachovnicu mesta ešte neoblizlo slnce.
Aké je to ráno so zimomravou zorničkou,
na čele s diadémom diamantového bleskometu,
v rozbresku roztavených dní
tejto sopečnej doby,
keď stojíš rozštiepený,
medzi stĺpom života zo živého mäsa
a stĺpom smrti z horúcej lávy
a počítaš na kompjuteri predtuchy
blízku dráhu začiatku a konca,
aby si mal čas nadýchnuť sa ešte raz
čerstvého vzduchu a hmly z pariacej sa rieky,
aby si mal čas pozrieť sa ešte,
pozrieť sa čo len raz na kvety,
na poslednú ružu oškvarenú zimným ránom.
A potom už možno myslieť na večnú noc,
na tú, čo nikdy nepominie v uragáne času.
Zatiaľ sa chveje v chryzantémach,
vo váze orosenej dychom smrti.
Karamelizujú sa prvým mrazom sklá okien
a vkráda sa srieň do holých záhrad a parkov.
S ranným brieždením na horizonte
vracajú sa krídla vrán, černejšie než vraníky,
severnou cestou do tohto studeného rána,
do tohto rána, keď myslím na smrť,
na obyčajnú chladnú a studenú smrť.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherSlovenský spisovateľ
Source of the quotationV štyroch krajinách ticha
Bookpage (from–to)162-163
Publication date

Reggeltájt... (Hungarian)

E reggeli percekben állj meg, maradj csendben. . .
Ott, a gyilkos világmindenség ölében
űrhajók hívogatják a hajnal veséjét,
csendben köröznek földgolyónk körül
s nem csipognak az acélcsibék.
Kinyitom fagytól jeges ablakom.
Hat óra, az emberek munkába sietnek,
s űrhajós úszik fenn a nadírban.
A város sakktábláját még nem nyalta végig a nap.
Micsoda reggel, hideglelős hajnalcsillag,
gyémántvillámokat szóró diadém a homlokán,
s e tűzhányó idő,
megolvasztott napjaink fénye körötte.
Állsz kettészelve
az eleven húsból való élet oszlopa
s a forró lávából való halál oszlopa között
és méred előérzeted komputerén
a kezdet és a vég pályáját.
Méred, lesz-e még időd még egyszer tüdődre szívni
a friss levegőt, s a párolgó folyók tajtékját.
lesz-e időd még egyszer,
legalább még egyszer megnézni a virágokat,
az utolsó rózsái, melyet megperzselt a téli reggel.
S azután már az örök éjre gondolhatsz.
arra, amely soha nem múlik el az idő uragánjában.
Most az elmúlás még csak a krizantémokban remeg,
a halál fuvallatától harmatos vázáiban.
Az első fagyoktól karamellizálódnak az ablaküvegek
s az üres kertekbe és parkokba dér lopózik.
A horizonton korai hajnal.
Észak felől e hűvös reggelbe visszatérnek a várjúszárnyak,
feketébbek a hollószínű lovaknál.
Heggel van, s én a halálra,
a közönséges, hideg és hűvös háládra gondolok.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherEurópa Könyvkiadó (Budapest)
Source of the quotationRudolf Fabry – Az én az valaki más (Válogatott versek)
Bookpage (from–to)90-90
Publication date

minimap