Chalupka, Samo: Királyhegyi ének (Kráľohoľská in Hungarian)

Na Kráľovej holi
jasná vatra svieti;
okolo tej vatry
dvanásť hôrnych detí.

Hoj, švarná to junač,
ako jeden, všetci:
valaška im v pästi,
karabín na pleci;

v opasku širokom
pekných pár pištolí,
také deti rastú
na Kráľovej holi. —

Nad Kráľovou hoľou
čierne mraky stali,
ten náš milý národ
v ťažkom nám je žiali.

V tom našom národe
zle to tam, nedobre:
krivda za stôl sadla,
pravda u dvier žobre. —

Do Kráľovej holi
bijú hromy z neba:
Hoj, ktože zastane,
národ náš, za teba?

A ktože by zastal?
Nik, iba boh a my:
boh do krivdy hromom,
a junák guľami. —

Pod Kráľovou hoľou
jasné šíky stoja,
kráľ volá: Do zbroje!
ty rodinka moja!

Do zbroje! kto si syn
svojho rodu hodný:
abože mi zahyň,
abo buď slobodný.

Tábortűz világol
Királyhegy tetején,
tábortűz körében
tucat szegénylegény.

Hej, derék zsiványok,
tőről metszett csapat:
mordály húzza a válluk,
fokos a markukat.

Szép széles a szájuk,
s dali pár pisztolyuk:
királyhegyi csúcson
szálas derék fiúk.

Királyhegyi bércen
sötét felhő borong,
drága nemzetünkért
nyomja a bú, a gond;

sértés ült asztalához
balsors aggasztja őt
koldul az igazság
künn az ajtó előtt.

Királyhegyi szirtet
villám hasítja el:
hej, a nemzetünknek
védelmére ki kel?

Ki kel védelmére?
Az Isten csak s mi csak:
Isten mennykövekkel
s golyókkal férfiak.

Királyhegy tövében
had áll már rendben, ím.
Király szól: - Fegyverbe,
én kedves népeim!

Fegyverbe! Hazádnak
ha méltó fia vagy,
áldozd akkor élted,
vagy pedig légy szabad.