Gyr, Radu: Ti nem voltatok velünk... (Voi n-ați fost cu noi în celule in Hungarian)

Portre of Gyr, Radu

Voi n-ați fost cu noi în celule (Romanian)

Voi n-ati fost cu noi în celule
să stiti ce e viata de bezne,
sub ghiare de fiara, cu guri nesatule,
voi nu stiti ce-i omul când prinde să urle,
strivit de catuse la glezne.

Voi n-ati plans în palme, fierbinte,
strapunsi de cutitul tradarii.
Sub cer fără stele, în drum spre morminte,
voi n-ai dus povara durerilor sfinte
spre slava si binele tarii.

In cantec cu noi laolalta
trecand printre umbre peretii,
voi n-ati cunoscut frumusetea inalta
cum dorul irumpe, cum inima salta
gonind dupa harpele vietii.

Ce-i munca de brate plapande,
ce-i jugul, ce-i ranjet de monstru,
cum scartie osul când frigul patrunde,
ce-i foamea, ce-i setea, voi n-aveti de unde
să spuneti aproapelui vostru.

Voi nu stiti în crunta-nchisoare
cum minte speranta si visul,
când usile grele se-nchid în zavoare,
si-n teama de groaznica lui inclestare
pe sine se vinde invinsul.

Ati stat la ospete-ncarcate
gonind dupa fast si orgoliu,
nici mila de noi si nici dor, nici dreptate,
nici candel-aprinsa si nici libertate,
doar ghimpii imensului doliu.

Asa sunteti toti cei ce credeti
ca pumnul e singura faima.
Fatarnici la cuget, pe-alături ne treceti,
când noi cu obrajii ca pamantul de vineti,
gustam din osanda si spaima.

Când portile sparge-se-or toate
si mortii vor prinde să urle,
când lanturi si ziduri cadea-vor sfarmate,
voi nu stit ce-nseamna-nvierea din moarte,
căci n-ati fost cu noi în celule.



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationhttp://www.romanianvoice.com/poezii

Ti nem voltatok velünk... (Hungarian)

Ti nem voltatok velünk egy cellába zárva,
nem ismeritek a sötétség borzalmát,
állati karmok közt a sok éhes szájat,
emberi üvöltést, mely csak lassan fárad,
ha véres bilincs markolja bokáját.

Nem csorgott még könnyetek marékba,
mikor hátbaszúrt aljas árulás.
Csillagtalan ég alatt, útban a sírba,
nem nyomta vállatok fájdalom súlya,
mely szolgálta volna hazátok javát!

Nem szálltak még dalaitok bátran
ha árnyak közt falak osontak át,
nem tudjátok, mi a gyönyör titka,
ha feltör a vágy, ha a szív dobban,
rohanva az élet bűnei nyomán.

Megtört, gyenge karnak mit jelent a munka,
milyen az iga, a vicsorgó szörnyeteg,
a csikorgó csont ha a hideg marja,
az éhség, a szomjúság, ti soha
nem mondhatjátok el  senkinek.

Nem tudjátok, hogy a kegyetlen zárka
reményt hazudik, és álmokat,
nehéz ajtókon zárak kattannak,
s rettegve, hogy zárva maradnak,
eladjátok önmagatokat.

Mulattatok terített asztalnál
követve bosszút és a csillogást,
hol nincs sajnálat és semmi az igazság,
hol nincs fény és nincsen szabadság
csak tüskék vannak, és végtelen gyász.

Ilyenek vagytok, kik most is hiszitek:
egyetlen dicsőség a lesújtó ököl.
Elfordulva tőlünk, gőgösen mentek,
ha föld színű arccal, telve félelemmel,
kóstolót kapunk büntetésünkből.

Ha összetörnek mindenütt a zárak,
sokezer ébredő halott üvölt,
láncok szakadnak, omlanak a falak,
nem tudjátok milyen, ha valaki feltámad,
nem voltatok egy cellába' velünk!



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationsaját

minimap