Z. Németh István: Vražedný záchranca (Gyilkos megmentő in Slovak)

Szívzörejek közt egy csepp csend vagy,
tört szerelemben lélegző,
úgy közelítesz, mint aki elhagy,
mint aki gyilkos megmentő.

Mint akit józanságtól részeg
álma riaszt fel, úgy kiált
bennem a festett, búsuló, félszeg
bohóc hozzád egy – imát.

Játszik az ember, s ettől boldog,
játszik, amíg rá nem döbben:
elkeverednek a fontos dolgok

a lélekölő csuda nagy ködben,
s benne mintha csak erre várna,
tapintható lesz szörnyü magánya.

Si kvapkou ticha medzi šelestmi srdca,
v zlomenej láske dýchajúci,
ako ten kto ťa opustí, približuješ sa,
osloboditeľ akoby zdrvujúci.

Ako ten, koho od striedmosti spitý
vlastný sen splaší, klaun vo mne
smútiaci, rozpáraný, plachý
žalm - pre teba šepce.

Človek sa hrá, z toho radosť má,
hrá sa, kým si neuvedomí:
podstatné veci si pomieša,

tá usmrcujúca čudesne veľká hmla,
a v nej akoby len na toto čakal,
hmatateľnou sa stáva jeho desná samota.