Weöres Sándor: Csillag (Az ablak négyszögében)

            Az ablak négyszögében

csillag  alvad

            fekete égen

egy percet megformál a tompa fény

sötéten áradnak a fák

lombban messzi tenger énekel

a szél függönybe döfi homlokát

           zárt perceden kívül

           csillagod elragad

a kerten tajtékozva átfolyik a végtelen

de a szobában összegyűlt a tér

sarkokban elmerül

karszék piros hajlásain

átlátszón szétterül

mosdókancsó indázó kék nyakán

          egyhelyben fölrepül

          gyürüd az asztalon

  gyertya mit nem lehet eloltani

a szigetet paskolja az éj

tárgyak hullámverését

süket héjukban hallani

          ablakkeretben alvadón

          mélybe csügg a szomoruság

te mennyek ábrás könyve

a teljes fényü ősi létben

érintésre becsukódtál

de szemem tovább fut a fedélen

          ahogy e csillag vándorol

          sok éve előtti sugarában

          pillantás parttalan ürébe