Weöres Sándor: Eternity (Öröklét in English)

A Föld, hol az élet terem,

a mindent elnyelő sírverem

a síkság, hegy, tenger, folyó

öröknek látszik és muló.

Világűr és mennyboltozat

sok forgó égi kapcsolat

a milliárdnyi tűzgolyó

öröknek látszik és muló.

Mit eltemet a feledés,

egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,

egy rezdület mely elpörög

Múlónak látszik és örök

Mert ami egyszer végbement

azon nem másít semmi rend,

se Isten, se az ördögök:

mulónak látszik és örök.

The Earth where life’s created,

the grave devouring everything,

flatland, mountain, sea and river

seem eternal and are transient.

Outer space and the firmament,

revolving celestial contacts,

those balls of fire by the billion

seem eternal and are transient.

Whatever’s sunk in oblivion,

a lizard’s creep, a stroke of wings,

a breath of air as off it whirls

seem transient and are eternal.

For whatever once has happened,

no order will ever alter,

God won’t and devils won’t either:

they seem transient and are eternal.