Vozári Dezső: Profán szerelmes vers

Bánomisén, menj hát örök utadra,
elnyel a város és a fergeteg;
álom voltál, mert álmodni akartam,
film voltál és szeszélyem pergetett.

Itt voltál, s nékem voltál gyönyörű,
s mint kincset, tőlem örökölt a másik,
és párnám őrzi éjszakánk nyomát
a szombatdélutáni nagymosásig.