Két maharadzsa s egy Napóleon
karöltve baktat el a maszkabálból;
egy kóborló eb megszagolja őket,
s eszeveszetten fut el a sötétbe.
Szent Vencel tere köd-ingben szunyókál
s a hó cikkcakkos csipkét told ez inghez;
mindenki alszik, csak a törvény éber:
a rendőr áll a sarkon gémberedve.
Itt-ott egy autó, itt-ott virsliárus
és téveteg vonalban részegek
vonúlnak el a síkos trotoáron,
mint olcsó dráma züllött árnyai.
Hová megyünk? Ah, messze még a holnap
s a tegnap mindörökre elszaladt.
E furcsa és időtlen téli óra
nyakunkba ült, mint síri szörnyeteg.
Éjjel van még, tornyok se énekelnek,
a gépek jobb világról álmodoznak,
éjjel van még, csak a kisúrolt csarnok
józan fényében áll és vár a tej.
