This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Tőzsér Árpád: Férfikor, így jöjj!

Portre of Tőzsér Árpád

Férfikor, így jöjj! (Hungarian)

Villamos vágtat,

mintha vad futna.

Megadón fekszik

alá az utca.

Szerelmét adja

lány a legénynek:

adom magam vad

tülekedésnek.

Állandósul a

robaj a vérben:

férfikort kongat

huszonkét évem.

Huszonkét éve

adom a hőst itt,

játszok a sorssal

szembeköpősdit.

Élek, csavargok,

vagyok, mert lettem,

mint dér az ágon,

megkérdezetlen.

Indultam, mint más:

virág-embernek.

Tövis lettem, mert

fagyok neveltek.

Szúrok, ha szúrnak,

rúgok, ha rúgnak

nem hajlok se új

se régi úrnak.

Csak a nád hajlik,

törik a férfi,

nem tört derékkal

próbáljak élni.

Így lehetek csak

erős a bajra -

cigarettára:

gyújtok a dalra.

Földi bajt oldó

tűzpiros dalra.

Pávatorokkal

szólok a napba.

Csillagot rúgjon

huszonkét évem:

morzsa-világgal

be sose érjem.

A Mindenséget

magamba szedjem,

de sóra, szénre

essen szét bennem.

Megoldó szemmel

világom járjam:

ha bimbót látok,

virággá lássam,

hogyha gazt látok,

tűzlánggá nézzem:

járjon az ember

szekfű-fehérben.

De torkig álljak

bár a virágban:

a kis füvek mérgét

fölkiabáljam.

Legyen fülem, ha

bánat-tó ümget –

Úrra font kantárt

csak úron tűrjek.

Fagy-fegyelembe

vér-meleg kedvet,

csend-szájba bátor

szót követeljek.

Bátor elméknek

bátor a lába:

akarom: álljunk

vad karikába.

Vad karikába,

megváltó táncra,

mindenki járja,

férfi-mód járja.

S egy akaratra

taszítva lábunk

a forgatagban

összekiáltsunk!

Világot rontó

nyers erők kelnek:

nem elég félni

már egyér’ egynek.

Túl az ideg s bőr

szabta határon:

aki most fáj, az

őssejtig fájjon.

Ki velünk táncol,

ki velünk járja:

Anyánk képén a

világ a ráma.

Mindenki mindér’!

Pötty, külön-fények

szünjenek! – Táncba,

körtáncba, népek!

Tüdő táguljon,

csizmaszár rogyjon,

törjön aranycsepp

– zendüljön torkom.

Férfikor, így jöjj!

Így gyújtsak dalra

pávatorokkal,

így szóljak napba.

Szakadjak meg bár,

torkomba bukjon

szó helyett sós vér:

ne hagyjam jussom.

Jussom a szóra,

igazra, szépre

gyehenna-oltó

hűs emberségre.

Szóljak halálig

harcverest, bátrat, –

Férfikor, így jöjj,

vigyázlak, várlak.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.jogazda.sk/szemle

Related videos


minimap