This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Tóth Krisztina: Dosszié

Portre of Tóth Krisztina

Dosszié (Hungarian)

Nem fájt? Figyelsz egyáltalán?

Nem figyeltem. Néztem hanyatt a kanapén, hogy

süt át a fény a színes karikákon:

mint egy templomban, sárga, kék, piros

ólomüveg: lakásban ilyet sose láttam.

Sietni kellett, ötre jött az anyja.

Letolt gatyában ugrált ki utánam,

a kádban guggoltam, ő a csaphoz állt.

Szerintem klassz. Reggelenként a legszebb.

 

Tizenhat voltam, eltelt még tizenhat,

mellettem állt a piros hetesen:

… az ólomüveg, tudod, az ebédlő

és a nappali közt, azt ugye meghagytátok?

… dehogy hagytuk. Azt még apám csinálta,

színes dossziék a két ablak között,

a vállalattól hozta haza őket…

… én most leszállok, metróval megyek.

 

Mért lepleződnek le mindig a csodák.

Mikulás. Gólya, Most meg ez.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.tothkrisztina.hu

minimap