This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sipos Tamás: Per un attimo rimaniamo coricati ancora (Még egy pillanatra fekve maradunk in Italian)

Portre of Sipos Tamás

Még egy pillanatra fekve maradunk (Hungarian)

Belefeledkezve vagy éppen belenyugodva
a körülöttünk elzúgó nehéz gépzajokba
a hátrahagyott fáinkról beszélgetünk.
Hintázó down-kóros gyerekek visítozásától
zsibong a kinti világ. A helyiek az ajtók
felett kuporgó majomszobrok miatt
„majmos háznak” hívják a szanatórium-
sárga épületet, ahol éppen most élünk.
 
Elmarad a kakasszó és vele a feltámadás is.
Ez a város csak akkor elviselhető, amikor
viharfelhők borítják. Ilyenkor neked
a térded, nekem a tarkóm bolydul
fel, mintha mikroszkopikus hangyák
hordanák szét bennük a fájdalmat.
 
A szemed alatti elpattant hajszáleret nézem,
a gyomrodban megbújó foltokra gondolok
és úgy merülök el a combodon húzódó
striákba, mintha egy tengerpart napfénycsíkos
vize volna.
 
Csak fekszünk és a ködfalaink mögötti
belső tájainkat járjuk. Keresünk valamit,
ami talán már régen elveszett, mint
ahogy egy kiirtott erdő keresi a fáit.



Uploaded bySipos Tamás
Source of the quotationHévíz
Bookpage (from–to) 979. old.
Publication date

minimap