This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sipos Tamás: Éjszaka a padon

Portre of Sipos Tamás

Éjszaka a padon (Hungarian)

Mindig ugyanazon a padon,

ugyanazon a versen pihenek meg.

Hogy valamikor belekerüljön valami

a nagyapámról és a dédnagyapámról,

hogy a gyerekkorom helyett az utcánkról

és egy cseresznyefáról meséljek.

 

Csak ülök, hogy elmondjam

a felbukkanó csillagokról:

úgy fénylenek, mint a vécé

mellé kifröccsent húgycseppek

a fürdőszoba fókabarna kövén.

 

Ezen a padon ülte magát rokkantra

a nagyapám. A ház előtt, ahonnan

az ő apját tüntette el az államvédelmi

hatóság egy bűvészmutatvány

szerencsétlen kiválasztottjaként.

 

Nagyapám után semmi, dédapám után

egy Petőfi-szerű kép maradt, amibe

ráadásul még engem is belelátnak.

Már jégvirággal tapétázik a hajnal,

a zajaimat rendezgetem magam körül.

Reggelig csak ülök, hogy elmondjak

valamit, amihez idő kell, mintha

kizártam volna magam magamból.



Uploaded bySipos Tamás
PublisherJelenkor
Source of the quotationhttp://www.jelenkor.net/userfiles/archivum
Bookpage (from–to)179.
Publication date
Anthology ::
Full database
Literature ::
Hungarian
Translation ::
All

minimap