Olvass helyettem is, míg én
Töprengek egy japán soron, „a sors
Élet-halált fonó repkénye”, olvass,
Míg a hajnal fáradt torka hangtalan,
Van itt egy új galamb, az áramelosztó
Bádogdobozán ül és az ajtónk elé
Üríti sárga pöttyeit, míg a tejút
Nyugodt, nagy íve fönt szikrázik,
Mint egy túlnőtt repkény, sorstalan,
Nem tudja a galamb, milyen közel járt
Hozzá a halál, aludj, mikor felébredünk,
Már szürke lesz és tört a nap, csak a
Galamb jajgat folyékonyan a szürke
Bádogon, milyen lidérces álma volt,
Vénasszonyos halálmese.
