Igen, írtam a másik erdőről,
Mint alvó harcosok, álltak az
Ellenfák a másik versben, ott,
Az ártér holt vizén, ezer
Gyökércsuklón lenyújtott kéz,
Egy hangszer sípjai, a fordított
Erdő, tükörkép lett a Pán elől
Futó najád, és Pán, igen,
Négykézláb mászott testén, elkékült
Ajka óriássípon, úgy játszott az
Ellenfák tövén, de hallgatott a
Rejtőzködő najád, vagy másképp: nem
Riadt az alvó hadsereg, mikor
Fölötte gázoltam, emlékszem, halkan
Nyögtek lenn az ágak, „időnk
Elérkezett?”, „ki kelteget?”, és én
Nem mertem válaszolni, hátha
Illetéktelen, „időtök, írtam, másidő”,
Ha ez vigasz, és még egy jóslatot –
Játékból csak – „akkor támadnak majd,
Mikor helyet cserél a két erdő”, soha?,
Hisz azt se láthatom, milyen, mikor
Utánam helyreáll, a megzavart tükör.
