Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről

Portre of Rakovszky Zsuzsa

Dal az időről (Hungarian)

Fésű földben, karóra víz alatt,

madártetem a hóban…

Száz év előtti karácsonyi lap

a bombatalálat érte fiókban.

Fényképcsomag: aki már nincs sehol,

vízparton áll, gyerek fölé hajol,

sötét haja lobog a nyári szélben.

Szilánkok egy ház romjai alól,

amely leégett az idő tüzében.

 

Fakó zseblámpafény erőlködik,

hogy kimentsen az éjből valamit.

Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.

A múlt kihamvadt évtizedeit

villantaná törött tükördarab.

Ahogy a kő fölött beforr a hab,

ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vizen –

a végén ránctalan nemlét marad,

mintha sosem lett volna semmi sem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/display

Song on Time (English)

A wristwatch under water, in the dirt a comb,

a bird’s corpse lying in the snow…

There in the drawer that was hit by a bomb

a Christmas card from a century ago.

A bundle of photos, someone who’s now no more

leans down towards a child beside a river’s shore,

dark hair fluttering in a summer’s gust.

Slivers from beneath the ruins of a home

that in the fires of time has burnt to dust.

 

The flashlight strives with its pale fading glow

to salvage something from the dark of night,

kindle into borrowed life what is no

more. Decades of the past, now ash, gleam bright

in the jagged shards of the shattered looking-glass.

As foam over the rocks in the stream will amass,

as ripples in calm water rise, then fall,

in the end a wrinkleless nothing, quite

as if there’d been nothing there at all. 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.hlo.hu/news

minimap