This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Quarta egloga (Negyedik ecloga in Italian)

Portre of Radnóti Miklós

Negyedik ecloga (Hungarian)

KÖLTŐ

 

Kérdeztél volna csak magzat koromban...

Ó, tudtam, tudtam én!

Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!

tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!

És megmaradtam. A fejem rég kemény.

S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.

 

A HANG

 

S a vörheny és a kanyaró

vörös hullámai mind partradobtak.

Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó.

Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő?

S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,

a lucskos és rejtelmes gépezet

hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág

nem nyílik még husodban tán a rák.

 

KÖLTŐ

 

Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok.

Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.

Szabad szerettem volna lenni mindig

s őrök kisértek végig az uton.

 

A HANG

 

Jártál szellőtől fényes csúcsokon,

s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt

bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát;

láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet,

s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni

s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár...

 

KÖLTŐ

 

Rabságból ezt se látni már.

Hegy lettem volna, vagy növény, madár...

vigasztaló, pillangó gondolat,

tünő istenkedés. Segíts szabadság,

ó hadd leljem meg végre honnomat!

 

A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat,

a lélek szélben égő szárnyait!

És megszületni ujra új világra,

mikor arany gőzök közül vakít

s új hajnalokra kél a nap világa.

 

Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,

érett gyümölcsök ingnak az ágakon.

A lepkét könnyü szél sodorja, száll.

A fák között már fuvall a halál.

 

És már tudom, halálra érek én is,

emelt s leejt a hullámzó idő;

rab voltam és magányom lassan

növekszik, mint a hold karéja nő.

 

Szabad leszek, a föld feloldoz,

s az összetört világ a föld felett

lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek.

Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet!

 

A HANG

 

Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;

elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.

De haragod füstje még szálljon az égig,

s az égre írj, ha minden összetört!

 

 

1943. március 15.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

minimap