Sziklás hegyoldal, csillagok
és gránátalmafák,
fekete óbort érlelő,
elásott amforák.
Hegyével sűrűn égnek áll
a mély ivótülök.
Félig kiinni nem lehet.
De mitől szédülök?
A gazda parázson-sütött
vadkecskehúst kinál,
és az ivótülök hegye
megintcsak égnek áll.
Fölkel, akire sor kerül -
cifráz szívből-szakadt,
szerencsét, hosszú életet
kívánó szavakat.
Ó, az a sok ráolvasó
ha megfoganna mind -
ezer év múlva biztosan
találkoznánk megint,
kilenc városnyi unoka
kínálgatná a bort.
Az volna gond: kié a szó?
ki kezdje hát a sort?
1964
