Röhrig Géza: Kenyér

  Havat szitál a földre,
de ott ahol én megyek, lisztet,
s azonbelül egy csöpp olajat,
mert a Mindenható mindenhat,

  átgyúr engem lelkével,
késhegynyi sót döf belém a zsivány,
közepemnél fogva papírvékonnyá nyújt,
majd kalappal fedve állni hagy egy órát,

  végül megformáz s még melegen,
itt, előtted barnulok, világ.
Fölkent héjam tépd hát le,
s bár csak napi kétszáz gramm vagyok: szeress!