This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Röhrig Géza: Álom

Portre of Röhrig Géza

Álom (Hungarian)

Látom a világ hetven nemzedékét
egy hosszú vonaton utazni.
Két elsőosztályú kocsi közt,
hegszínű vagonban,
nagycsöndű vidéket öklend ránk a váltó.

A mozdony megáll.
Jaj! Hogy jön ez a vonatkerékütögető!
Mintha emberek gondolatába ütne!
Micsoda zsábás, csorba egy zene,
lábhosszú kalapáccsal jönnek,
szétverik még az ablakokat is,
ennyi rengeteg ebrudas ember,
s kiterjesztett szárnnyal göthös ördögök
ereszkednek fölénk ütni a vonatot,
durvák, s mi pilledünk, jaj, milyen durvák:
minden oldalról minden megrepedt?
Akkor aludhatunk tovább.

Eljövendő vonatajtó,
ami egyben kimért padló,
átszegezett diákjegyek,
látom, látom a kanyarban
a világ hetven nemzedékét,
Arisztid és Tasziló,
a lator Hacsek és Sajó,
furaforma murokrépa,
mintha egy kis pieta volna,
sínberakott szájránc,
budapesti Velence,
házhoz jön a Duna,
ha elszaporodtál érte,
amott hatalmas Talmudmáglyáknál
Ilosvai Selymes meleg aludttejet oszt,
kiszórt strandtáska, névsorolvasás.
Egy óriás tábla viaszlép őrzi
az elnemadott csillagokat,
s asszonyaink méhe, méhecskéje, méze,
s valami könnyes könyörületféle,
hogy nem csak az a hűség,
mikor emberhús ég.

És különben is,
ha a szerelem a tűz mellé ül,
mi marad akkor e lángcsuklyás bakóból?



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://www.multesjovo.hu/

minimap