Rába György: Levél idegenbe

Aggódó szívvel kérdezed, drága barátom,

hogy élek a szeszélyes idő tengerén?

Tegnapelőtt a kék hegyek ormára hágtam

s a vándor viharok üvöltöttek felém;

tegnap kincses hajók suhantak el fölöttem,

játékos, nagy halak csiklándták bőrömet…

Ma már szilfák fogadnak párosan a völgyben

és a vadrepce hintál homlokom felett.

Holnap megint a föld sötét gyomrába szállok,

hol mammut les rám, ezer esztendős veszély,

s ha holnapután nevem a dombnak kiáltod,

szívem porával fojtja torkodat a szél.