This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Rába György: A fa - katona monológja

Portre of Rába György

A fa - katona monológja (Hungarian)

Roppant erdők vak mélyéből

    vágott mesterem,

keze el nem múló nyomát

    hordom testemen.

 

Színpadára aztán biztos

    ujjal állitott,

rajta élek, merek, félek,

    játszom, harcolok.

 

Fejem fölött elvonulnak

    tarkán az egek,

színes csodák, miket uram

    maga készitett.

 

Könnyű dróton kénye-kedve

    forgat ügyesen…

Tán ő az is, ki meggyujtja

    éjjel kóc-szivem.

 

Néha fentről mennydörgés kél,

    zúg az égi had

s én kirántom a vész ellen

    bükkfa-kardomat.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

minimap