Rába György: Ősz
Ősz (Hungarian)Lábujjhegyen közelg az ősz a réten, gyümölcsös fák alatt. Mi könnyű volt, lehullik észrevétlen: a gally, az áhitat.
Hajunkra zúzmarát lehell november. Ügyetlen ujjaid fenyőt hasítanak, – a drága mester, a szegénység tanít.
Mint útra készülőt ölelj meg, édes. Ott fenn egünk borong, itt lenn a szív. Húzódik kedveséhez, kiben halál szorong.
Elülnek a rigók. A szélkakas vad, hosszú árnyéka ing. Fontold meg jól, ki méred napjainkat, esendő tetteink.
|