Petrőczi Éva: Gyomai csendélet, 1926 - ból

Gergely Ágnesnek, anyám „földijének”

Még hallom,
hatvan év után is,
anyám meséjét,
ahogy a márványosra tört
gyomai képet mutogatja:
„Látod, ezekkel öntözgettem,
úgy hívtuk őket kanta.”

Kopottas, gyűrött fotográfia,
babacselédkét
játszottál komolykodva rajta;
dirndliruha, fehér zokni és lakkcipő,
s melletted két, aprócska bádogkanna.

Ma gyászharang a régi, kedves szó
távoli giling-galangja.
Nyisztor Évike, hol vagy?

És hová lett a két,
gyerekkezedtől forró fülű,
kicsinyke kanta?