This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petőfi Sándor: V domovine (Hazámban in Slovak)

Portre of Petőfi Sándor
Portre of Hviezdoslav, Pavol Országh

Back to the translator

Hazámban (Hungarian)

Arany kalásszal ékes rónaság,
Melynek fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz tündér játékokat,
Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain utószor pihenék,
Fejem fölött míg őszi légen át
Vándor darúid V betűje szállt;

Midőn az ősi háznak küszöbén
A búcsu tördelt hangját rebegém;
S a jó anyának áldó végszavát
A szellők már régen széthordozák.

Azóta hosszu évsor született,
És hosszu évsor veszte életet,
S a változó szerencse szekerén
A nagyvilágot összejártam én.

A nagyvilág az életiskola;
Verítékemből ott sok elfolya,
Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,
Az ember annyi sivatagra jut.

Ezt én tudom - mikép nem tudja más -
Kit ürömével a tapasztalás
Sötét pohárból annyiszor kinált,
Hogy ittam volna inkább a halált!

De most a bút, a hosszu kínokat,
Melyektől szívem oly gyakran dagadt,
És minden szenvedés emlékzetét
Egy szent öröm könyűje mossa szét:

Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén
Az anyatejnek mézét ízlelém:
Vidám napod mosolyg ismét reám,
Hű gyermekedre, édes szép hazám!



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationmek.oszk.hu

V domovine (Slovak)

Roveň, v skvost zlatoklasný ubraná,
nad ktorou letká fata morgana
víl ihry strojí, tance, zápasy:
znáš ešte ma? O, poznaj syna si!

Veď dávno bolo, topoľov tých stín
čo posledne ma zajal v odpočiň,
kým cez jesenný vzduch mi nad hlavou
V — znamä — tiahlo tvojich žerávov;

keď na rodného domu prahu tom
rozlúčky kusé hlasy koktal som,
a matkin - doslov žehnajúci tiež
už dávno vetrov roznosila spräž.

Z tých Čias sa dlhý rokov zrodil rad,
a dlhý rad ich odžil rád-nerád,
i na povoze vratkom Šťasteny
som široký svet zbrúsil v učení.

Hej, šíry svet ten školou žitia je;
tam potiekly mi potu ručaje,
bo neschodnou púť od skál, pre hrudy,
na nejednu púšť človek zablúdi.

o ja viem — ako žiaden zeme hosť —,
ja, ktor’ho z tmavej čaše zkúsenost
už bolehlavom neraz núkala,
že radšej smrť by ch bol pil bezmála!

No dnes ten žiaľ, tie dlhé útrapy,
čo sápaly mi hruď vše na zdrapy,
i súžob stopy všetkých najblahšia
radosti svätej slza unáša;

bo v kolísky kde mäkkom lone raz
pŕs materských som požíval med: zas
tvoj jasný deň sa decku tvojmu, hoj,
mne usmial, milý krásny domov môj!



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)07-08
Publication date

Related videos


minimap