This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petőfi Sándor: Falun

Portre of Petőfi Sándor

Falun (Hungarian)

Király vagyok most minden alkonyon:
A nap pirosló fényt lövel reám,
A nap pirosló búcsusúgara
Biborra festi egyszerű ruhám.

Gyönyörrel járom estenként a tájt,
Kilépvén a kis házfödél alól;
Porfellegekben a nagy ég alatt
A hazatérő nyáj kolompja szól.

Elandalodva hallom e zenét,
Elandalodva szemlélek körűl;
És messze látok, mert mindenfelé
Megmérhetetlen rónaság terűl.

A rónaságnak messze tengerén
Imitt-amott áll egy fa, mint sziget,
S hová imát küld a mohamedán:
Kelet felé ez hosszu árnyat vet.

Miként csatában a sebzett vitéz,
Elvérzik a nap végre, s elesik;
S mint a dicsőség a vitéz-halált,
A napot csillagok s hold követik.

Körűlem éj van, fényes éjszaka;
A csillagfényes éjben méla csend,
Oly csend, hogy szinte vélem hallani,
Mit a holdban szent Dávid lantja zeng.

A szomszéd tóból a vadlúdakat
Látom csapatban messzeszállani;
Szivemből is föl- és elszállanak
A nagyravágyás, hír vad álmai.

Feledni kezdem Pestet és zaját,
S jövendőm minden büszke terveit;
Jobb lenne élnem, így gondolkodom,
Jobb lenne élnem elfeledve itt.

A fölmagasztalt nagy nevek között
Ne hangoztassa senki nevemet,
Csak szőlőm és szántóföldem legyen,
Termők piros bort s fehér kenyeret.

S midőn szőlőmbül s szántóföldemről
Házamba térek este: hozza be
Majd a piros bort s fehér kenyeret
Piros menyecskének fehér keze.

S ha a késő halálnak ujjai
A férj és nő szemét majd befogák:
Tegyék egy sírba a két aggastyánt
Nem tettetésből síró unokák.



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationmek.oszk.hu

Na dedine (Slovak)

Som kráľom včuľ vždy slnca na sklone.
Lúč, nímž ma skrápa, sťaby ruže brat;
tie jeho ružné lúče pokonné
na purpur farbia povšedný môj šat.

S rozkošou schodím v ten čas okolie,
vykročiac z domku; šírym pod nebom
sa vracia statok v prachu kúdole
na nocľah, cengajúc i klepúc vtom.

Do rozkochania načúvam tej hre,
i rozkochaný hladím koľ seba;
nesmierna roveň, kam len oko zre.
ma otáča, lem máčuc do neba.

Na roviny tej mori bez končín
strom tu-tam čnie, sťa sihoť z tichých vôd.
a v modlitbe kam túži moslemín,
ta dlhú hádže tôňu: na východ.

Jak v bitke vojak z rán, i slnce tak
tiež vykrváca, sklesne naposled;
i jak smrť chrabrú sláva: luny vďak
a jas hviezd slnce nasledujú hneď.

Koľ mňa je noc, noc svetlá; v hviezdnatej
tej noci sníva tíš však, že sa zdá.
jak čul bych, čo hrá v lune vysmiatej
Dávida kráľa harfa zlatistá.

Z blízkeho plesa húsok divokých
zriem kŕdeľ tiahnuť v diaľky priehlbeň;
z pŕs tak mi vzlieta, ulieta — ni dych —
ctižiadze, chýru mnohý divý sen.

Zabúdam na Pešť, jej hluk, všeliké
na predsavzatia pyšné v budúcnu;
lepšie by... hútam si, tu žiť mi, kde
i na mňa skoro iní zabudnú.

Čo zvelebenom je ma po mene ?
S tým pokoj mi! — Mňa tých je do potrieb:
bych vinohrad mal, záhon, červené
čo vínko rodia, hej. a biely chlieb.

A z vinice keď, s role odvolá
ma domov večer: večeru vše, síc’
z tých plodín len, nech rúčky nastolia
mi biele nevesty, sťa zore, líc.

A smrti pozdnej prst jak manželu
i žene zatlačil zrak: starčekom
nech obom v jednom hrobe ustelú
s nepretvárivým vnuci nárekom.



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)18-19
Publication date

minimap