This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet...

Portre of Petőfi Sándor

Egy gondolat bánt engemet... (Hungarian)

Egy gondolat bánt engemet:

Ágyban, párnák közt halni meg!

Lassan hervadni el, mint a virág,

Amelyen titkos féreg foga rág;

Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,

Mely elhagyott, üres szobában áll.

Ne ily halált adj, istenem,

Ne ily halált adj énnekem!

Legyek fa, melyen villám fut keresztül,

Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;

Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe

Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... -

Ha majd minden rabszolga-nép

Jármát megunva síkra lép

Pirosló arccal és piros zászlókkal

És a zászlókon eme szent jelszóval:

"Világszabadság!"

S ezt elharsogják,

Elharsogják kelettől nyugatig,

S a zsarnokság velük megütközik:

Ott essem el én,

A harc mezején,

Ott folyjon az ifjúi vér ki szívembül,

S ha ajkam örömteli végszava zendül,

Hadd nyelje el azt az acéli zörej,

A trombita hangja, az ágyúdörej,

S holttestemen át

Fújó paripák

Száguldjanak a kivívott diadalra,

S ott hagyjanak engemet összetiporva. -

Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Ha jön majd a nagy temetési nap,

Hol ünnepélyes, lassú gyászzenével

És fátyolos zászlók kíséretével

A hősöket egy közös sírnak adják,

Kik érted haltak, szent világszabadság!

 

Pest, 1846. december



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Myšlienka trápi jedna ma ... (Slovak)

Myšlienka trápi jedna ma:

mat umrieť medzi duchnama

v posteli, tíško zvädnúť kvietkom, hmyz

do nehož tajmo zatína svoj hryz;

jak svieca stráviť sa, stlieť pomaly,

juž v pustej, prázdnej izbe nechali.

Nie takúto smrť daj mi, oj,

nie takú smrť daj, Bože môj!

Nech stromom som, nímž pára blesku sila,

či víchrica čo z gruntu vytruštila;

nech skaliskom, čo s vrchu v údol krutý

hrom, zatriasovší nebom-zemou, zrúti...

— Keď národy raz otrokov,

zunujúc jarmo, s túžbou vysokou

tak vyjdú v pole, v tvárach zábron sporý,

prápory v rukách — tiež sťa krýdla zory —,

a s tých to sväté heslo zahovorí:

"Svetosvoboda!"

a toto od východa

po západ zhučí vrava veliká,

a tyranstvo sa s nimi spotýka:

tam buď si môj pád,

kde umriem tak rád,

tam junácke srdce mi z krvi nech stečie.

a perí ston doslov svoj plesný keď rečie,

nech polkne ho ocele štrngotný zvuk,

vresk trúby i hrmotný kanónov hluk,

a cez moju mŕtvolu

nech fučiace paripy hor’-dolu

si strečkujú, erdžajúc k víťazstva sláve,

a tam nech ma nechajú v rozšliaplom stave.

Tam moje kosti nech sú sobrané,

keď pohrebu deň veľký nastane,

kde pri sviatočnej trúchlo-hudbe tichej,

v sprievode zástav, flórom ovitých, hej,

hrdinov v spolný dajú hrob, ichž čata

ti v obeť padla všesvoboda svätá!



Uploaded byRépás Norbert
PublisherMatica slovenská a Kníhtlačiarsky Účastinársky Spolok, Turčiansky Sv. Martin
Source of the quotationSobrané spisy básnické, sväzok XV., preklady maďarských básnikov
Bookpage (from–to)37-38
Publication date

minimap