This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Pásztor Béla: Házbontáskor

Portre of Pásztor Béla

Házbontáskor (Hungarian)

Lebontják már a házikót,

Hol gyermek voltam én.

A csákányverte réseken

Befú a szél, s a fény

 

Mint gonosz seprő, sepri ki

A kuckók zeg-zugát.

A pince védi emlein

Az árnyat legtovább.

 

A kapufélfa arcra dől,

A küszöb elszalad

A lópatkón, mit rászögelt

A régi áhitat.

 

Majd nyögve térdre omlanak

A barna tűzfalak

S a fali tücskök éneke

Is meztelen marad.

 

E hontalan kis cirpegés

S a halk emlékezet

Tartják csak még a boltivet

Az oszlopok helyett.

 

A kidőlt ablakrács szögén

E háznak kincseit,

Csak régi sóhaj s pókfonál

Hártyája védi, míg

 

Éjféltájt létrán, vödrösen

Kőmíves szellemek

Raja jő, hogy a dőlt helyén

Új falat verjenek.

 

(1938)

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
PublisherMagvető Könyvkiadó
Source of the quotationVálogatott versek
Publication date

minimap