Kormos István: Harang

láttam szomorúságodat
szemedben szomorúságomat

ujjaim vágtató lovak
dobogtak márvány-gerinceden

de hozzám hajtottad fejed
hozzád hajtottam fejem

egy szárnyacsavart ablakot
a szél az utcára csapott

városmajor harangja vert
sötétség pohara betelt

tejfogad koccant mire kell
ez a szerelem mire kell

forgott ég-föld velünk
s tudtuk hogy csak elveszünk

hallgattam gyerek-sírásodat
hallgattad gyerek-sírásomat