Szárnyas cseléd az anyám
Elment a Tejútra,
Kócos angyalok ingét
Kék teknőben mossa.
Szőke kontya kibomlik,
Haja száll a szélben,
Teregeti a ruhát
Napsugár-kötélen…
Mosásért az angyalok
Csillagokat adnak,
Ezüstöst és ragyogót
Kötényibe raknak.
Boldogan viszi szegény,
Bandukol a porban,
S megáll gyönyörködni a
Kapott csillagokban…
Kiveszi a legszebbet
Csöndben a kötényből,
Mutatja a fiának:
Énnekem az égből.
Azt a fényes csillagot
Lesem minden este,
Így láthatok a sárból
Szegényen is mennybe…
(1944)
