This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kiss Judit Ágnes: Idegenből

Portre of Kiss Judit Ágnes

Idegenből (Hungarian)

Én nem tudok már rajta kívül élni.
Golyónyomok a házai falán,
nagyapám vére, nagyanyám futása
van a téglákba égetve talán,
ahogy belém a légópincék mélye,
a szirénázó halálfélelem.
Nappal mintha elengedne, de éjjel
leül az ország, és mesél nekem.
 
Szájából etet, énekével altat,
és tréfálkozik, mikor nagybeteg,
láttam gyengének, láthattam erősnek,
s bár hagyná, de én túl nem léphetek
testén, mit száz évek szabdaltak széjjel,
emlékein, mit ide hord a szél,
kell, hogy szeressen, és kell, hogy szeressem,
ha meghallom, mit álmában beszél.
Pora is kell, mi ingeim nyakára,
cipőmre, hajam szálára tapad,
más ölében csak idegen lehetnék,
ő ismer, és magamnak visszaad.
 
Szép hölgy, Európa, hiába tárod
elém minden résed és hajlatod,
csábít, mit kínálsz, űz hozzád a vágyam,
s beléd hatolni képtelen vagyok.
Kapudhoz érve lelohaszt a szégyen,
ne hidd, hogy hűségem nem átkozom,
míg újra s újra megtermékenyítem
csúf kis hazám, imádott asszonyom.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://hycry.wordpress.com
Anthology ::
Full database
Literature ::
Hungarian
Translation ::
All

minimap