Kisfaludy Sándor: Unglückliche Liebe 172. (A kesergő szerelem (172.) [Téged látlak az egeknek...] in German)

172. dal

Téged látlak az egeknek

Magas, tiszta kékjében;

Téged látlak a vizeknek

Folydogáló tükrében;

Nappal a nap aranyának

Ragyogó láng-fényében;

Éjjel a hold világának

Reszkető ezüstjében.

Minden időpercenetben,

Mindennémű szegeletben,

Üldözőm vagy szünetlen -

Hagyj békét, óh kegyetlen!

172.

Dich erblick' ich in des Domes

Tiefem, klaren Himmelblau;

Dich erblick' ich in des Stromes

Spiegelhellem, flüss'gem Grau;

Tags im lichten Flammenschimmer

Der dem Sonnengold entstrahlt,

Nachts, im wirren Silberflimmer

Der dem Monde sanft entwallt.

Und in jedem Punkt der Zeiten,

In des Raumes fernsten Weiten

Bist Verfolg'rin immer du -

Grausame! o schenk mir Ruh'.