Kemenczky Judit: A sivatag keresztje
A sivatag keresztje (Hungarian)Ingó fák délibábja a tökéletesen sárga semmiben az agyban gerjesztett feszültség villámló fájdalma a koponya napórájában a prófétaidő lassan lepergő molekulák homokszemcséit görgeti Ez lenne a sivatag? amibe esőtonnák könnyek korbácsolják az életet? Igen Ez. az ég szívritmusával amit ma magamhoz veszek szűziesen fehér kerek ostyaként hogy érezzem mellkasom tabernákulumában dobogni a misztikus nők e fénnyel terhes víztiszta csatornák ellenállhatatlanul édes erejét kristályhalmok kottafejek kékeszöld hangok a száj vak börtönéből szökött vadmadárként egyenként szállnak fel feketén suhogó ruhák a trónusán három személyben hallgató egyetlen és szent királyhoz: Krisztus a neve Mit mondjak Neked magamról e kitépett papírlapon Aki vércseppjeimet is számon tartod darabonként megszámlálod hiszen e rubintvörös áttetsző folyékony kövek alkotják a Te élve lélegző palástod szegényes díszeit mit mondjak Rólad magamnak sivatagi szobámban? ahogy naponta kiemeled ágyából fölemeled a két kezem és megveted a kereszt ágyát fehéren hullámzó mellkasomon
|