Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek (Nyitó részlet)
A ló meghal a madarak kirepülnek (Nyitó részlet) (Hungarian)Az idő nyeritett akkor azaz papagályosan kinyitotta a szárnyait mondom széttárt vörös kapu szeretőmmel kinek fekete gyémántok voltak befalazva az arcába s 3 gyereket cepelt a kétségbeesésében a gyárkémények alatt ültünk tudtuk holnap a görbe vonalak ho zsupp ho zsupp azt mondta elmész KASIKÁM és én elszáradok a pódiumokon s nádler ur mázolmányaiban nyilván nyilván az uristen megfeledkezik a szépasszonyokról már jött is a félkrisztus faszobrász fiatal volt és gyalázatosan igazságszagu holnap tul leszünk a magyar határon hát igen hm igen nyilván nyilván a város rohant mellettünk ide-oda forgott és néha fölágaskodott láttam az apám kajla szalmakalapját amint uszkál a hó- üveg fölött a patikától a szentháromság-szoborig és vissza valamikor azt hitte az öreg 21 éves koromban káplán leszek az érsekujvári plébánián de épen 10 esztendővel előbb sporni ur lakatosmühe- lyében ettem a füstöt az öreg már csak nagyon ritkán járt közénk haza később az én szépen elgondolt jövőmet is beitta és ki- pisálta a sörrel szerelmes lett egy öreg takaritónőbe kihullott a haja s csak a cigányokkal barátkozott 1909 április 25 Párisba készültem gyalog a faszobrásszal a kisváros ült a pocsolyában és harmonikázott leveszem rólad a szárnyaimat ó szent kristóf te sohse leszel az apád fia egy részeg ember krokodilkönnyeket sirt az "Arany Oroszlán" szálló falának dülten éreztem mindennek vége keresztül szaladt rajtam egy vörös sinpár s a tornyok- ban harangoztak galambok bukfenceztek a háztetők felett jobban mondva galoppoztak a napkocsin a ferenciek uj harangja szinte énekelt már aki aludni készül fényesitse ki az ólomrudakat az órák fehér juhászkutyákon kisértenek éreztem mindennek vége pálinkások és rövidárukereskedők becsukták boltjaikat csak menj vissza barátocskám a gyerekeidhez a kerekek többet nem fordultak visszafelé az ember elhányja csikófogait és néz a semmibe ahol az élet beleharap a saját farkába a semmibe ó dzsiramári Ó lébli ó BUm BUmm a hajó pedig döcögött velünk mint a terhes asszony s a hátunk mögött valaki összetolta a kulisszákat ez volt az első keresztbevágott nap az életemben fáklyák lobogtak bennem és feneketlenségek papagallum ó fumigó papagallum a partokon huszas csoportokban vörösréz madarak kuko- rékoltak a fákon akasztottak hintáztak s szintén kukorékoltak csak néha a viz fenekéről néztek felénk az elkomoro- dott hullák de mi 21 évesek voltunk a faszobrásznak csunya rózsaszinü szőrök kunkorodtak ki az állából különben jól éltünk csak éppen a gyomrunk átlója hiába huztuk meg a srófokat az ökrök ujra meg ujra nekiindultak a tarlókon át s a szemeinket néha már alig tudtuk levakarni a lányok bokáiról ilyenkor mindig felkiáltottak belőlem a cintányérok Bécsben 3 napig az utcán aludtunk aztán véglegesen kicsavartuk magunkat önmagunkból mi is az hogy civilizáció az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni kezd a tetvektől mi is az hogy családi kapocs az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök- zsinórját mi is az hogy istentisztelet az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött velünk az ürben arany mértföldlábakon higyjétek el az elefánt nem nagyobb mint a bolha a vörös nem vörösebb mint a fehér s ha mégis mi azért mentünk tovább kamaralógósz ha felállitjuk a mérleget ugyis mi huzzuk a rövidebbet és ekkor kinyiltak a szemeink és mélyek lettünk mint a fekete kutak a bánya vidéken és mentünk és mentünk 13 angyal járt előttünk szintén gyalog és énekeltek nekünk a fiatalságunkról már tipikus csavargók voltunk jól megnevelt bolhákkal a hónunk alatt szerettük az árokba hullott gyümölcsöt a savanyutejet és a zsidók hitközségi kasszáit s jöttek felénk innen és onnan is a testvérek a világ minden fajta nyelvével s csodálatosan téglabőrü ábrázatokkal speciális szaga volt valamennyinek s némelyiket legyalulták a kilométerek s némelyiknek még tejes volt a szája az anyja csecsétől az utak fehér dunnákban hevertek alattunk a sürgönydrótok összerántották magukat és kabalákat irtak az égre este láttuk amint az asszonyok lába között kinyiltak a virágok de mi növényevők és asszonygyülölők voltunk és áthuztuk magunkat Passaun Aachenen Antwerpenen
|