Kiléptem a házból hogy köszöntselek és megdicsérjelek kezeim érintésével
hadd tudja meg mindenki te az én párom vagy feleségem és barátom
nem cicomázlak ruhákkal és nyegle szavakkal ahogyan a nőkhöz általában illik
csak melletted vagyok értelemmel beszélsz hozzám és közösen dolgozunk
hogy gyerekeinkkel együtt könnyebben megélhessünk
nem vagyunk már egészen fiatalok
de állandóan a fiatalok csoportjaiban tartózkodunk
nincs hogy miért féljünk tőlük
vagy mért is félhetnének ők mitőlünk
a végtelenség két pontja között egyszál kötélen vándorolunk
és ott is odahaza vagyunk ahol idegennek néznek bennünket
egyszerű ételek gőzölögnek tányérjainkban
néha csinálok valamit amit művészetnek neveznek
mindig a szegények és az elszánt harcosok oldalán állunk
mi is kellene még
nem különbözők csak számbavehetők akarunk lenni köztetek
mert aki álmos aludjon de aki lámpásnak rendeltetett az égjen
íme kinyitom kapuinkat szél jár előttünk és széthordja madaraim énekét.
