This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Képes Géza: A piros ménes

Portre of Képes Géza

A piros ménes (Hungarian)

Lomha lápon át haladtam,
ingovány ingott alattam;
zsomékról zsombékra léptem:
tömör tölgyes tűnt elébem.
Partján szürkészöld pataknak,
mint az őz, kit űz kopóhad,
ügyetlenül így ügettem,
cserjék csaholtak mögöttem.
Fürge csapás nyílt - vagy ösvény?
Arra vágtam át - vörös fény
fürdette a fák tetejét,
nyalta az ég felső felét.
Még nem láttam, mi lehet ez,
ez a pír honnan permetez?
Tán asztagok tüze táncol?
Villámszülte vész viháncol?
Futottam a furcsa fényben -
Tág tisztás tárult elében:
egy pillantás épp elég volt:
szikes rét s a roppant égbolt -
minden éles, minden élő:
láng lobogott, égig érő -
Tudtam, a tűz honnan támadt:
ott láttam élő apámat.
Vasat tett a tűzbe éppen,
meleg mosoly gyúlt szemében.
Fehér ménes állt ragyogva,
rúgkapálva és nyihogva,
de a tűzláng lengő fénye
piros színt vont a fehérre.
Apám arca is piros volt
s a szikes föld: nagy piros folt.
Ahány tüzet életében
gyújtott apám, mind ott égett.
Ahány lovat patkolt, szegény,
ott rúgkapált a rét füvén.
De még látom, most sincs vége:
a lángoszlop vad tüzébe
patkóvasat tüzesít még
s úgy veri a vasat, mint rég.
Toporzékol, nyí a ménes,
apám örül: e sok lóval
ítéletnapig se végez...



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://blog.xfree.hu/myblog.tvn

minimap