Képes Géza: Őszi elégiák 1.

Szitál az üszkös pázsitok felett

piros permeteg: érett falevél.

Vad-nyomot, ösvényt - mindent betemet

s utánad sem marad jel itt, ne félj.

Tölgymakk pereg, most száraz ágat ér,

hangvillaként rá megpendül az ág:

e fa-hangból inditja meg a tél

a botfülü szelek zenekarát.

Az ég okádja majd a pelyheket,

s mig újra elcsitul a fergeteg:

a bokrok már ezüst-gyapjas juhok.

S az erdő: zuzmarás szakállu őrszem

a vihar után bámul eszelősen

s kékrefagyott tenyerébe huhog.