Képes Géza: Önéletrajz

Tűzzé csiholtak, lánggal lobogok,
     utamban én mindent felégetek,
     nemcsak odakinn: lomot, szemetet,
de azt is, mit a sors belémdobott.

Szelíd szépség és vad gondolat: ég!
     S új borzongások gyökere, a bűn.
Hát akkor mi marad meg, ami még
     érdemes, hogy túl bánaton, derűn

rá felfigyelj? Marad a láng maga.
Körül égés és pusztulás szaga,
     de nem csihad le, égig csap a vágy.

A láng, a láng! ha nem táplálja semmi
s ideje már hideg hamuvá lenni:
     lobog – táplálja még saját magát.