This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Képes Géza: Önéletírás

Portre of Képes Géza

Önéletírás (Hungarian)

Az életemnek túl a fele-útján 
erdő-szövevényből tisztásra értem
s csak mentem tovább anélkül, hogy tudnám:

hol is vagyok? Szemem a földön s égen 
kutatva járt - De most egyszerre tompa 
moraj szűrődött át a messzeségen.

Futottam már. S meztelenül, ragyogva, 
hatalmasan elém tárult a tenger - 
tán erre vágytam eleitől fogva...

Nem gyúlt fölötte semmiféle szent jel, 
hogy "ebben győzöl" - Elűztek a társak 
s ez ítélet alól senki se ment fel.

Nem veszik vissza, kit egyszer kizártak, 
csak ha büntetlenségét szánja-bánja
és megtér, kedvüket keresve már csak.

Ezt nem teszem. A magam útját járva, 
nem magamé, a tengeré leszek majd - 
ez az út visz az úttalan magányba.

Nem védem éri tovább ezt a veszett fajt:
rohanjon vesztébe - nem tartom vissza 
kifosztott, megcsúfolt, elárult, megmart.

Szám a sötét kelyhet fenékig issza, 
keserű ez, de orvosság - nem méreg: 
egyszerre eltűnik minden kulissza.

Emberek nélkül, csak a mindenségnek 
élek, az emberektől elszakítva,
ölelésében a víznek, a fénynek.

Biztatom magam: "Elfelejted itt a 
sebet s a mocskot, mit jutalmul kaptál 
Bűnösöknek botránykő, aki tiszta.

Mindegy. Te, aki voltál, az maradsz már."



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://blog.xfree.hu/myblog.tvn

minimap