This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

József Attila: Veľmi bolí (Nagyon fáj in Slovak)

Portre of József Attila

Nagyon fáj (Hungarian)

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultúra
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Veľmi bolí (Slovak)

Zôkol-vôkol
číhajúcej smrti z okov
(jak myška v dieru zaplašená)

kým si žhavý,
k žene bežíš, nedočkavý
záštity rúk jej, kolien, lona.

Nielen tucha
lona luhá, nielen túha,
aj to ťa socia k nej, že musíš –

preto nadchne
všetko ťa, čo ženou páchne,
kým si len ústa nevysušíš.

Príkaz lásky
poklad je i balvan ťažký.
Kto miluje a pár svoj nemá,

stratený je,
bezmocný, jak bezradná je
potrebu odbavujúca si šelma.

Inej spásy
pre nás niet, bárs by si tasil
nôž proti matke, odvážlivo!

Však vec hrozná:
poznám ženu, čo to pozná
a preds’ ma odsotila divo.

Nenám ceny
tu, stred živých. V hlave vrie mi,
strasti moje sa zdajú skvelé,

v rukách decka
hrkačka tak hrká, plieska,
keď potriasa ňou, osamelé.

Čím to zmáhať,
udúšať i napomáhať?
Bez hanby poviem, čo sa zdá mi,

veď svet toho
aj tak vyobcuje, koho
sen ohromuje, slnce mámi.

Kultúra, tá
padá so mňa ako šata
s druhého v milovaní šťastnom -

no kde stojí
to, že hľadieť má, jak strojí
sa na mňa smrť a v bôli sám som?

Pacholiatko
trpí tiež s rodiacou matkou.
Bôľ tíši poníženosť sama.

Tu však des je:
mne môj bôľny spev groš nesie
a ku mne pristupuje hana.

Pomáhajte!
Chlapci malí, vy si dajte
oči vytiecť, kde ona horí!

Viny prostí,
pod čižmami ukrutnosti
kvíliac, vravte jej: Veľmi bolí.

Pod kolesá
vy, psi verní, vrhnite sa
a štekajte jej: Veľmi bolí.

Ženy, čo ste
samodruhé, nedonoste
plod a plačte jej: Veľmi bolí.

Ľudia zdraví,
padnite, dolámte sa vy
a šepnite k nej: Veľmi bolí.

Mužskí, samci,
kvôli ženskej kaličiaci
druh druha, kričte: Veľmi bolí.

Bujak, koník,
ručte, keď vás – v jarmo skloniť –
vyrezávajú: Veľmi bolí.

Ryby, iďte
pod ľadom na hák a hýbte
nemými ústy: Veľmi bolí.

Kto len žije
a každý, kto zmučený je –
vôkol jej lôžka, ktoré horí,

všetci staňte
a keď stlieva, drkotajte
zubami so mnou: Veľmi bolí.

Nech to čuje.
Zaprela, čo hodno ju je.
Z pasie len urvala iste

žijúcemu,
zôkol-vôkol uštvanému,
najposlednejšie útočište.



PublisherSlovenský Spisovateľ, Bratislava
Source of the quotationNie ja volám

minimap