József Attila: A bűn

Portre of József Attila

A bűn (Hungarian)

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.

Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.

És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám –
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Hriech (Slovak)

Zdá sa mi, chladný hriešnik som,
no v smútok neklesám.
Prečo však, škrie ma v prázdne tom,
nemám hriech, keď ho mám?

Som hriešny, iste, jak by nie.
No bársčo nakoniec
dumám, môj hriech dač’ iné je.
Snáď jednoduchá vec.

Hľadám ten hriech jak žgrloš snáď,
čo prišiel o poklad.
Preň opustil som jednu mať,
bárs nenám v srdci ľad.

Nájdem ho, nemám obavu,
v tej ctnosti, s dôverou
vyspovedať sa, na kávu
pozývam priateľov.

Zabil som, poviem. Koho len?
vlastného otca snáď –
videl som v tichu štyroch stien
krv jeho vytekať.

Nožom som preklal. Skrášľovať
škoda, veď ľudia sme
a jak bodnutí jedenkrát
tiež náhle klesneme.

To rozpoviem. A počkám, kto
(kým čakám) utečie;
pozriem, či dumá voľakto,
či sa kto blahom chvie.

A spozorujem kohosi,
čo mäkko, očami
znak dáva: Ty nie cudzí si,
títo sú neznámi...

Možno, je detinský môj hriech
a prostý preveľmi.
Potom svet malý je a nech
baví sa, jedno mi.

Ak je Boh, ja ho nevzývam,
ja veriť nemôžem;
rozhrešenie však sám si dám;
kto žije, pomôže.



PublisherSlovenský Spisovateľ, Bratislava
Source of the quotationNie ja volám

minimap