1977-ben Jakob Gautel és Jason Karaindros egy angyaldetektort szerkesztenek. És Prágában be is mutatják egy kiállításon. Állítólag, ha angyali lényt vél érzékelni a kiállított térben, kigyullad egy lámpa. Ám valójában a csendet méri. És minél nagyobb, annál fényesebben izzik a vitrinbe szerelt villanykörte. Kékes fénnyel árasztva el a helyiséget, azúrkék palástot borít a látogatók szemére. (Az Úr azúrszín köpenye alatt Mallarmé mosolyog megbocsátóan Marlene Dietrichre.) Miként a váratlan beálló, kínos hallgatáskor. Várva, hadd repüljék csak át a némaság angyalai a jégbe dermedt szobát. A süketnéma biztonság őrök örök kék fényben vakoskodnak, reménykedve, holnap majd valaki egy kis zajt üt legalább, s ők a huzatos sötétben vacogva pihenhetnek egy kicsit.