This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Illyés Gyula: A sentence on tyranny (Egy mondat a zsarnokságról in English)

Portre of Illyés Gyula
Portre of Watkins, Vernon

Back to the translator

Egy mondat a zsarnokságról (Hungarian)

Hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van,

nemcsak a puskacsőben,

nemcsak a börtönökben,

 

nemcsak a vallatószobákban,

nemcsak az éjszakában

kiáltó őr szavában,

ott zsarnokság van

 

nemcsak a füst-sötéten

gomolygó vádbeszédben,

beismerésben,

rabok fal-morse-jében,

 

nemcsak a bíró hűvös

ítéletében: bűnös! –

ott zsarnokság van,

nemcsak a katonásan

 

pattogtatott “vigyázz!”-ban,

“tűz”-ben, a dobolásban

s abban, ahogy a hullát

gödörbe húzzák,

 

nemcsak a titkon

félig nyílt ajtón

ijedten

besuttogott hírekben,

 

a száj elé kapott ujj

“pszt”-jében, hogy ne mozdulj,

hol zsarnokság van,

ott zsarnokság van

 

nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban

s e rácsban már szótlan

vergődő jajsikolyban,

 

a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában,

táguló szembogárban,

 

az van az éjben halkan

sikló gépkocsizajban

meg abban,

megállt a kapulajban;

 

abban, ahogy a “halló”

közben – érzed – a kagyló

csöndjén keresztül

figyel egy idegen fül;

 

nemcsak a telefondrót

közt vergődő Laokoon-mód:

vonat, repülő, sínpár,

gúzsbog, kötélszár,

 

mert zsarnokság van,

nemcsak a talpra álltan

harsogott éljenekben,

hurrákban, énekekben,

 

az ernyedetlen

tapsoló tenyerekben,

az operában,

a trombitában,

 

ott van az utca sarkán

az éppoly harsány –

vígan vagy kongó zordan

feszülő kőszoborban,

 

az van a derűtelen

tarkálló képteremben,

külön minden keretben,

már az ecsetben;

 

mert zsarnokság ott van

jelenvalóan

mindenekben,

ahogy a régi istened sem;

 

mert zsarnokság van

az óvodákban,

az apai tanácsban,

az anya mosolyában,

 

abban, ahogy a gyermek

dadog az idegennek,

ahogy, mielőtt súgtál,

hátrafordultál,

 

nemcsak a szögesdrótban,

nemcsak a könyvsorokban

szögesdrótnál is jobban

bénító szólamokban;

 

az ott van

a búcsúcsókban,

ahogy így szól a hitves:

mikor jössz haza, kedves,

 

az utcán oly szokottan

ismételt hogy-vagy-okban,

a hirtelen puhábban

szorított kézfogásban,

 

ahogy egyszercsak

szerelmed arca megfagy,

mert ott van

a légyottban,

 

nemcsak a vallatásban,

ott van a vallomásban,

az édes szómámorban,

mint légydög a borodban,

 

mert álmaidban

sem vagy magadban,

ott van a nászi ágyban,

előtte már a vágyban,

 

mert szépnek csak azt véled,

mi egyszer már övé lett;

vele hevertél,

ha azt hitted, szerettél,

 

tányérban és pohárban,

az van az orrba-szájban,

világban és homályban,

szabadban és szobádban,

 

mintha nyitva az ablak

s bedől a dögszag,

mintha a házban

valahol gázfolyás van,

 

ha magadban beszélgetsz,

ő, a zsarnokság kérdez,

képzeletedben

se vagy független,

 

fönt a tejút is már más,

határsáv, hol fény pásztáz,

aknamező; a csillag:

kémlelő ablak,

 

a nyüzsgő égi sátor

egyetlen munkatábor;

mert zsarnokság szól

lázból, harangozásból,

 

a papból, kinek gyónol,

a prédikációkból,

templom, parlament, kínpad,

megannyi színpad;

 

hunyod-nyitod a pillád,

mind az tekint rád;

mint a betegség,

veled megy, mint az emlék,

 

vonat kereke, hallod,

rab vagy, erre kattog;

hegyen és tavak mellett

be ezt lehelled;

 

cikáz a villám, az van

minden váratlan

zörejben, fényben,

szív-hökkenésben;

 

a nyugalomban,

a bilincs-unalomban,

a záporzuhogásban,

az égig érő rácsban,

 

a cellafal-fehéren

bezáró hóesésben;

az néz rád

kutyád szemén át,

 

s mert minden célban ott van,

ott van a holnapodban,

gondolatodban,

minden mozdulatodban;

 

mint víz a medret,

követed és teremted;

kémlelődsz ki e körből,

ő néz rád a tükörből,

 

ő les, hiába futnál,

fogoly vagy, s egyben foglár;

dohányod zamatába,

ruháid anyagába

 

beivódik, evődik

velődig;

töprengenél, de eszmét

tőle fogan csak elméd,

 

néznél, de csak azt látod,

amit ő eléd varázsolt,

s már körben lángol

erdőtűz gyufaszálból,

 

mert mikor ledobtad;

el nem tapodtad;

így rád is ő vigyáz már

gyárban, mezőn, a háznál;

 

s nem érzed már, mi élni,

hús és kenyér mi,

mi szeretni, kívánni,

karod kitárni,

 

bilincseit a szolga

maga így gyártja s hordja;

ha eszel, őt növeszted,

fiad neki nemzed,

 

hol zsarnokság van:

mindenki szem a láncban;

belőled bűzlik, árad,

magad is zsarnokság vagy;

 

mert már miattad dermed

dacba a gyermek,

s lesz az öledben ringó

feleség ringyó;

 

vakondként napsütésben

így járunk vaksötétben

s feszengünk kamarában

futva bár Szaharában;

 

mert ahol zsarnokság van,

minden hiában,

e dal is, az ilyen hű,

akármilyen mű,

 

mert ott áll

eleve sírodnál,

ő mondja meg, ki voltál,

porod is neki szolgál.



Source of the quotationhttp://www.freeweb.hu

A sentence on tyranny (English)

Where seek out tyranny?

There seek out tyranny,

Not just in barrels of guns,

Not just in prisons,

 

Not in the cell alone

Where third degree goes on,

Hot in the night without

Challenged by sentry-shout,

 

Not where in deathbright smoke

Prosecutors’ words provoke,

Not just in the emphasis

Of wall-tapped morse messages,

 

Not in confession told,

Not in the judge’s cold

Death-sentence: ‘Guilty!’

Not in the military

 

‘Halt!’ and the snapped-out ‘Aim!’

‘Fire!’ and the drums of shame

Scattering the squad as it

Drags the corpse to the pit,

 

Not in the furtively

Guarded, and fearfully

Breathed words the message bore

Passed through half-open door,

 

Not in the ‘Ssh!’ revealed

On mouth by finger sealed,

Nor confine tyranny yet

To rigid features set,

 

Peering through bars that still

Show, through that iron grille,

Cries that dumb throats retract

Stopped in the cataract

 

Or inarticulate tears

Deepening the silent fears

In pupils griefs dilate

Darkened by looming fate,

 

Not only in ‘Viva!’ cries

Track down all tyrannies,

Surging on tiptoe, strong,

In the acclaiming song.

 

Where seek out tyranny?

There seek out tyranny,

Not just in mustered bands,

Tirelessly clapping hands,

 

Fanfares, and opera-stalls;

Just as crude, just as false,

Monuments, art-galleries,

Though cast in stone, speak lies;

 

Yes, each framed lie can crush.

Even in the painter’s brush,

Or in the car with slight

Noise gliding through the night,

 

Where it draws up and waits

Throbbing in front of gates,

There omnipresently,

More than your ancient God,

 

There seek out tyranny,

In school, in nursery,

In father’s counselling rule

And in the mother’s smile,

 

In, where a stranger puts

Questions that touch the roots,

Answering the stranger’s gaze,

What the child always says;

 

Not just where barbed wire twines,

Not just between book-lines,

More than in barbed wire, in

Slogans that stun you:

 

There, more discreet, it is

In a wife’s parting kiss,

Near you and at your back:

‘When, dear, will you be back?’

 

In words that folk repeat,

‘How d’you do’s in the street,

In the then suddenly softer

Handshake a moment after

 

Making your lover’s face

Found in the meeting-place

Freeze on the instant

Because it is present,

 

Not only in the interrogation

But, too, in love’s confession,

In the words’ sweet wine

Like a fly in the wine,

 

For even in your dreams

You are preceded:

In the bridal bed

And in the desire it bred;

 

Nothing you think fair

But it has already claimed;

Your bed it did share

Even when love was named;

 

It is in the plate, the glass,

In the nose and the mouth,

It is in the cold and the dark,

In the outer air and in your house;

 

As if through an open window

Came the reek of carrion

Or somewhere in the house

There was a leak of gas.

 

Talk to yourself and hear

Tyranny your inquisitor;

You have no isolation,

Not even in imagination.

 

The Milky Way through it becomes

A frontier terrain, scoured by beams,

A minefield, and the star

A spy-hole in a war;

 

The swarming canopy of the sky

Is a monstrous labour-camp:

The Orator Tyranny

Speaks from bells on the ramp;

 

From the priest to whom you confess,

From his sermon no less,

Church, Parliament, these

And the rack, are but stage properties:

 

Open and close your eyes;

Still its scrutiny lies

Upon you like a sickness,

Following you with memory’s quickness.

 

Harks at the wheels of the train;

This is their refrain:

‘You are taken prisoner, prisoner’;

On the hill, by the sea, you inhale the same reminder.

 

In the lightning flash it is seen

In every unforeseen

Little noise; its dart

Lights up your astonished heart.

 

Where you rest, there it is

In boredom’s manacles,

In showers that forge nearby

Bars that reach up the sky,

 

In the snow, whose fall

Sheer as a cell wail

Hides you while it looks

Through the eyes of your dog,

 

For it is in all you intend,

In Your to-morrow it is at hand,

Before your thoughts it is aware,

In your every movement it is there;

 

As water cleaves the river-bed

You follow and form it; but instead

Of peering from that circle anew,

Out of the glass it looks at you,

 

In vain you try to escape its wrath:

Prisoner and jailer, you are both;

It works its own corrosive way

Into the taste of your tobacco,

 

Into the very clothes you wear –

It penetrates you to the marrow;

You detach your sense from it, only to find

No other thought will come to your mind.

 

You look about, but what prompts your gazing?

You use your eyes, but what do they catch?

Already a forest fire is blazing

Fanned into flame by the stick of a match

 

Where carelessly you threw it down

As you walked, and forgot to tread it in,

And now it guards you in the town,

In field and home and the factories’ din;

 

No longer you feel what it is to live;

Bread and meat, you do not know them;

You cannot have desire, nor love;

To stretch out your arms is now denied you.

 

Thus does the slave forge with care

The fetters he himself must wear;

You nourish tyranny when you eat;

You beget your child for it.

 

Where seek tyranny? Think again:

Everyone is a link in the chain;

Of tyranny’s stench you are not free:

You yourself are tyranny.

 

Like a mole on a sunny day

Walking in his blind, dark way,

We walk and fidget in our rooms

Making a Sahara of our homes;

 

Because, where tyranny is,

Everything is in vain,

Every creation, even this

Poem I sing turns vain,

 

Because it is standing

From the first at your grave,

Your own biography branding,

And even your ashes are its slave.



Source of the quotation1976, Hundred Hungarian Poems, Albion Editions, Manchester

minimap