This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Határ Győző: Bez vlasti (Hazátlanul in Czech)

Portre of Határ Győző

Hazátlanul (Hungarian)

míg éltem, az Óhazának nem volt számomra ideje

most már nekem nincs többé az Óhaza számára időm: nemsokára minden tengeren t ú l - egyesülhetek a teljes hazátlanokkal megtettem-e mindent érted, Tengertelen Sziget odaát Európában, értetek: megtettem-e? Mert aki rosszul szeretett: gyűlölt; de aki jól gyűlölt: szeretett; szerettelek-e azzal a szentágostoni gyűlölettel, aminek elvakult szigora az öncsonkításig mehet - megcsonkultam-e érted, miattad odaát Európában?

...Tőkéidben nem vállaltam érdekeltséget, mozgalmaidban pedig kovásszá oldódtam és külön tenni többé és megnevezni engem nem lehet - - milyen búza folyik, mi pereg az üvegszál-csöveken bennetek, mondjátok elevátorok?

...a vad szél északon, a vad márciusi szél, ahol a gyárak ólomfedelei hullámoznak: északon! a vidám, a fogvacogtató északon - melegtelen napsugár!... Emlékszem erre a szekérre: a körbefuvarozott szegénység volt ez a balkáni szekér és itt! itt! megint kering bennem a küllők szédülése: balkáni, bivallyal ballagó Európa!

...eljöttem, amerre maguktól betonozódnak az utak, el, mert mögöttem elbontotta sok-sok vad nép, valami háborús gyomorsav ... a művelt utak! ---Illedelmes zsilipek közt bolyongani, öt tükörszinten bámulni a cirkálók fegyverzetét, bámulni fegyvergyűlölő bátorsággal ... ó! Hamburgi szénkikötő; mint a fák törzsébe a szerelmesek jegyét, úgy vésted be - de bevésted belém daruid panasznyikorgását

barátságtalan Bábelem, egyetlen várossá összeterjedő Nyugat, de sokat - de hiába hordtam goromba Kedves, kényes öledbe az ikonok, a kincses övek, a Kelet, a színek hímes tojását: a legboldogabb reménytelen udvarló bátortalanságával - de sokat!

...a megtenyerelt mellek a köténytelenek utcáján, a tavalyi inger ... a hívogatásra sétáló szoknyátalan szemérmek és katonák, katonák! ... késő

a villanyhálókon őszi koszorúk lengetik a szelet, a gyámoltalan aranyszalagokkal a halottak barátkoznak, az engesztelhetetlen halottak, a legmelegebb szamovárok körül borzalmas tűnődés üli meg a hegyet: a tüdők ...a lengő tüdők fuldoklást szimatolnak

a kitüntetéssel szült ikerbabák ikerbölcsőinek vánkosöble

idillikus csengetés a szemetesnek és a kedélyesen, tréfából összeütköző villamos, mert az utca ring

a gyermekvasút az emberkertek színes üveggömbjén (tükrösen rohan) - kerepelnek a kerítések, a rózsák, fehérrózsák a fehér, kecses pálcika-mankókon - a vak rózsák kórusa: vágy! honvágy!

- szerettelek-e úgy, hogy az már több legyen szentek haragjánál, elmerülők gyűlöleténél - úgy szerettelek-e?...

(„ Exultate! Jubilate! "-egy régesrégi kurjantás messziről, vandál ricsaj ... a vadak! a vadak!)

Most hát, Időtenger ... Megmostam a lábam benned Hullámtalan, abban, amiben lásd, ellenkezés nélkül merülök

míg éltem, kinek is lett volna számomra ideje? ... Most már: ki számára is volna többé, a végső megszelídülésben –--

nemsokára minden tengeren t ú l - egyesülhetek a teljes hazátlanokkal


Bez vlasti (Czech)

dokud jsem žil, má Stará vlast na mě neměla čas

a teď už já nemám čas na svou Starou vlast: zanedlouho mohu   z a   všemi moři – splynout v jedno se všemi, kteří nemají vůbec žádnou vlast


zdalipak jsem pro tebe učinil všechno, Ostrove bez Moře tam za oceánem v Evropě, pro vás: učinil jsem to? Neboť kdo špatně miloval: nenáviděl; ale kdo dobře nenáviděl: miloval; zdali jsem tě miloval tou svatoaugustinskou nenávistí, jejíž zaslepená přísnost může vést až k sebezmrzačení – zmrzačil jsem se pro tebe, kvůli tobě, ty tam za oceánem v Evropě?

...Neměl jsem podíl na tvých kapitálech, v tvých hnutích jsem se rozpustil v kvas a odložit ani pojmenovat mě už nelze – – jaká pšenice tu teče, co se točí ve skleněných rourách, řekněte pásy?

... divoký vichr na severu, divoký březnový vichr, kde se vlní olověné střechy fabrik: na severu! na veselém, mrazivém severu – vychladlé paprsky slunce!... Vzpomínám si na tenhle povoz: kolem dokola přepravovaná chudoba byl tenhle balkánský povoz a tady! tady! se ve mně znovu točí závrať paprsků kol: balkánská Evropa loudající se s buvoly!

... přišel jsem z míst, kde se cesty betonují samy od sebe, sem, neboť za mnou je zničily spousty divokých národů, nějaké válečné žaludeční šťávy... obdělané cesty! – – – Bloudit mezi poslušnými stavidly, na pěti hladinách civět na výzbroj hlídkujících vojáků, civět s odvahou nenávidějící zbraně... ó! Hamburský uhelný přístave, jako milenci do kmene stromu své monogramy, tak jsi se do mne vryl – ale vryl jsi do mne bolestné skřípání svých jeřábů

můj nehostinný Bábeli, Západe rozrůstající se a slévající se v jedno jediné město, kolikrát – kolikrát jsem já hrubec marně vnášel do tvého Drahého, jemného klína zdobená vajíčka ikon, pásů plných pokladů, Východu, barev: s plachostí nejšťastnějšího odmítaného nápadníka – kolikrát!

... dlaněmi přikrytá prsa v uličce s ženami bez zástěr, loňské dráždění... ohanbí bez sukní procházející se na zavolání a vojáci, vojáci! ... pozdě

na telegrafních drátech rozevlávají podzimní věnce vítr, s osiřelými zlatavými stužkami se přátelí mrtví, nesmiřitelní mrtví, kolem nejteplejších samovarů se na hoře usadí strašlivé rozjímání: plíce... vlající plíce větří udušení

polštářové prolákliny dvojkolébek dvojčat porozených s oceněním

 

idylické cinknutí na popeláře a tramvaj, která se žoviálně, z legrace srazí, protože ulice se kolébá

dětská železnice na barevné skleněné kouli lidských zahrad (žene se v zrcátku) – na bílých, půvabných tenoučkých berličkách hrkají ploty, růže, bílé růže – sbor slepých růží: touha! touha po domově!

– zdalipak jsem Tě miloval tak, aby má láska byla silnější než hněv svatých, nenávist zasvěcených – miloval jsem tě tak?...

(„Exultate! Jubilate!“ – prastaré zahulákání zdaleka, ryk vandalů... divoká, zdivočelá zvěř!)

Nyní tedy, Moře času... Umyl jsem si v tobě, Bezvlnné, nohy, v tobě, do něhož, hle, bez odporu klesám

dokud jsem žil, kdo taky na mě mohl mít čas?... Teď už: pro koho by ho bylo víc, v posledním zvlídnění – – –

zanedlouho mohu   z a   všemi moři – splynout v jedno se všemi, kteří nemají vůbec žádnou vlast



Source of the quotationA '84-es kijárat

minimap