This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Gergely Ágnes: Szerepcsere

Portre of Gergely Ágnes

Szerepcsere (Hungarian)

A hosszú, tekervényes út.
Látod-e, útitársam.
Elmarad a szülőfalunk,
idegen fákon kanyarog a szél,
hanyattfekszünk,
s éjente lassan, kitartón
ránk hullik a maradék levél.
Érzed-e, útitársam.

Elvonz a hold, és megszögel a nap.
Megkerüljük a városokat,
fáraszt-e, útitársam.
Nem füttyentünk, minek. Tovább, gyalog.
Egy város szélén vad kenyérszagok,
erre laknak a pékek,
itt volt a magtár. Leégett.
Kormát a kemencének
tapintod-e, útitársam.

Nem téved el, aki tévelyeg.
Nem téved el, aki tudja, téved.
Félsz-e, útitársam.
Nincs kitartóbb nálunk, csak a féreg,
övé a végső érintés, akár megütnek,
akár megszeretnek, és szól a kínzó ének,
hallod-e, útitársam.
„Itthon vagytok.” Kékre fagy a szájam.

S a novemberi éjszakában
se hullócsillag, se fűmag, se zsályaillat,
csak az elemek odvában
a gabona ígérete.
Ízleled-e, útitársam.
Csak a föld, a föld irtóztató vonzereje,
legyőzöd-e,
hát legyőzöd-e végre, útitársam!

Vízen járni, tűzben, léghajón
semmivel sem képtelenebb.
Rugaszkodj el. Megtart az emlék.
Ég veled.

 
1963–1990



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

minimap