Fodor András: A kéz

Ha szél őrjöng

  a tikkadt habokon,

eloldja ráncai keserüségét,

vitorlaként feszül ki homlokom.

Ha ábrák éke  

  gyullad odafenn,

színek parázsba izzó cserepére

delejes bénán tapad a szemem.

Sóvárgó boldogtalanul

   csupán a suta kéz

nem tudja elfelejteni, milyen volt a fogható egész.