This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Demény Ottó: Le stagioni dell'amore (A szerelem évszakai in Italian)

Portre of Demény Ottó

A szerelem évszakai (Hungarian)

A föld erőt vesz hideg ájulásán.
Sóhajtva lesimítja arcának sebeit.
Kiserken halvány hajtása a torsnak,
a partokon zöld foltokban virít.
Lüktető, szelíd mell a messzi domb
– süllyed, emelkedik, ahogy éri a nap.
Szétröppennek a barna bogarak
berregőn a tündöklő ég alatt.
Megcsillan szemed szelíd fénye is.
Mellembe vág, vagy halkan símogat.
Rezzen az ág, neszeivel rokon
legelső hozzám intézett szavad.
Emlékszel-e? még ősz volt s furcsa hang
– úgy kopogtak a hulló levelek,
mint amikor vékonyszálú esők
verik a már eszmélő kerteket.
Mert hisz rokonok ők – az évszakok!
Testvérvoltukban egymást ölelők.
Ahogy rokon vagy te is énvelem,
ahogy testvérek a hű szeretők.
A tél múló döbbenete után,
érzed az emlék hogy fényesedik?
Azt ígértem, megfürdetlek a hóban
s közben leheltem dermedt kezeid.
Egy pelerin bűbájos suhogással
siklott a kék hó buckái között
s míg megálmodtam a nyarat veled,
minden homályos kínom megszökött.
Szabad voltál s szabad voltam – soha
szabadabb már két ember nem lehet!
Jön a tavasz, rügyei kipattannak,
éles fényei bekerítenek.
Ki átmentettél a tél kövein
fogj magadhoz, most esendőbb vagyok.
Bordáimon táncolnak tüzes lábbal,
követelőzve az új évszakok.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttps://hycry.wordpress.com

minimap