News

Balassi Bálint: Búcsúja hazájától

Portre of Balassi Bálint

Búcsúja hazájától (Hungarian)

1
Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

2
Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokot veti,
Istennek ajánlva légyetek immár ti!

3
Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!

4
Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katonatalálmány, újforma ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frissesség,
Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!

5
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemről nevem!

6
Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,
Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,
Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!

7
Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,
Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,
Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

8
Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
Isten s jó szerelem maradjon véletek!

9
Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
Ki érdemem - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -

10
Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,
Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.



Abschied von der Heimat (German)

1
O geliebte Heimat, teures Ungarland!
Schild der Christenheit in starker, sichrer Hand!
Wehrst mit blutigem Schwert den anstürmenden Heiden -,
leb wohl, Heldenschule, ich muß von dir scheiden.

2
Stolze Burg, mein Eger, hell leuchtender Stern!
Deine Helden sind gepriesen nah und fern,
ihre Taten, würdig unsrer Ahnen, strahlen -
seid gegrüßt mir, Freunde, noch zu vielen Malen.

3
Auch ihr, edlen Rosse, schneller als der Wind,
und die Reiter, die noch viel berühmter sind,
die euch meist zum Jagen, nicht zur Flucht verwenden,
euer Wohlergehen lasse Gott nie enden.

4
Schöne, blanke Waffen, glänzendes Geschirr,
Kriegerfindigkeiten, neuer Formen Zier,
kecke, schmucke Jugend, froh, gesund, zufrieden -,
Gott gewähr, was ich euch wünsche, Glück und Frieden.

5
Viele brave Burschen, die ich ausgewählt,
habe euch erzogen, hartgeprüft, gestählt.
Aus der Ferne kann ich euch nicht weiter lenken -,
so behaltet mich in freundlichem Gedenken.

6
Stätten vieler Proben, weites, ebnes Feld,
zauberhafter Berg, von Wald und Fels umstellt,
Walplatz, wo sich manche stolze Siege holen,
oder auch den Tod -, nun lebt wohl, Gott befohlen.

7
Anverwandte, Freunde, die ihr mich nun mißt,
die ihr auch von meinen schweren Sorgen wißt,
euer ich gedenke, und die Tränen fließen -,
euer ist mein Herzschlag mit den letzten Grüßen.

8
Engelhafte Jungfraun, wie seid ihr mir teuer,
auch ihr edlen Damen, deren Blick wie Feuer,
habt mich wohlgelitten, dann wieder gemieden -,
Glück und gute Liebe seien euch beschieden.

9
Du auch, Vielgeliebte, mir der höchste Wert,
grausam Undankbare, die ich heiß begehrt,
hast mich nicht [gewürdigt, auch vielleicht verachtet -,
denk an den zuweilen, der stets nach dir schmachtet].*

10
Und ihr, meine Verse, seid verdammt, verflucht,
brachtet Kummer dem, der Glück bei euch gesucht.
Ein unnütz Gerümpel, alle ihr zusammen,
fort mit euch ins Feuer, seid ein Fraß der Flammen.




minimap